Általánosságban a helyreállításról

Az elmúlt évtized rendkívüli időjárása következtében kialakult intenzív szélviharok, felhőszakadások, ár- és belvizek, jégverések az ország csaknem egész területén pusztítottak kisebb-nagyobb mértékben. Különböző jellegű és mértékű károk keletkeztek az ország szinte egész területén.

Az állam, az önkormányzatok és az egyének tulajdona egyaránt sérült. Utak, hidak, árvízvédelmi létesítmények, közművek és magántulajdonú lakóingatlanok rongálódtak meg. A folyamatosan ismétlődő természeti csapások következtében az elmúlt évtizedben Magyarországon több tízezer család otthona semmisült meg, vagy károsodott kisebb-nagyobb mértékben.

A lakhatás elemi feltételeinek megteremtése – visszaállítása – gyakran (különös tekintettel egyes régiók gazdasági, szociális és foglalkoztatottsági tényezőit figyelembe véve) meghaladta a károsultak és a helyi közösségek lehetőségeit.

Jogi megközelítéssel adódik a kérdés, hogy egy természeti csapást követően, ahol az "elkövető, vagy károkozó" se nem jogi, se nem természetes személy, hogyan és milyen keretek között történik a rehabilitáció? Polgári jogi megközelítésben a kialakult károk megtérítése/enyhítése szempontjából 3 fogalmat különböztethetünk meg. Kártérítés, kártalanítás, valamint kárenyhítés. A polgári jogi kárrendezési felelősség alapvető feltételei a: jogellenesség, a felróhatóság, a kár, valamint az okozati összefüggés a kár és a felróható tevékenység vagy mulasztás között.

Kártérítés esetén a kár jogellenes magatartás következménye, felróható, és okozati összefüggés áll fönn a jogellenes magatartás és a kialakult kár között.

Kártalanítás esetén a kár ténye ugyan bekövetkezett, ám a károkozás jogszerűen következett be. A kártalanítás tehát nem jogellenes magatartáson alapul, sokszor inkább egy szükséghelyzet következménye.

A kárenyhítés nem kártérítés, összege nem feltétlenül fedezi a károsult teljes kárát, annak esetleg csak egy részét. Kárenyhítés esetén egy harmadik személy vállalhatja hogy a kialakult kár megtérítésének egészét vagy egy részét magára vállalja.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény törvény 339. § (1) bekezdése értelmében "Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni." Következésképpen a természeti csapások következményeinek felszámolására sem a Kormánynak, sem az EU-nak nincs jogszabályon alapuló kötelezettsége.

Ennek ellenére, különösen súlyos természeti vagy civilizációs csapást követően az érintett lakosság létszáma, károk mértéke, az érintett térség gazdasági, foglalkoztatási, szociális helyzete alapján a Kormány dönthet úgy, hogy költségvetési támogatást nyújt a károk enyhítéséhez. Ez önként vállalt feladat.