Alapvető magatartási szabályok


Alapvető magatartási szabályok

Az első és legfontosabb feladat a rendkívüli események megelőzésében, a szokatlan helyzetek, jelenségek jelzése az arra illetékes szerveknek, személyeknek mindenekelőtt a munka, vagy lakóhelyi felelős vezetőnek, vagy valamely ügyeleti szolgálatnak (rendőrség, tűzoltóság, polgári védelem) illetve az önkormányzatnak, vagy bármely ágazati ügyeleti, diszpécserszolgálatnak.

A jelzés legyen érthető, a hely, az időpont és a jelenség, a veszélyeztetés minél pontosabb megjelölésével. Ezt megelőzően vagy egy időben a várható káresemény megelőzésére a személyes beavatkozást is meg kell kísérelni, figyelmeztetve a veszélyre mindazokat, akiket közvetlenül érinthet és lehetőség szerint lokalizálni kell a kárt és biztosítani a kárhelyet.

Itt kell azonban emlékeztetnünk arra, hogy helytelen, szakszerűtlen vagy óvatlan magatartásunkkal magunkat és másokat is veszélybe sodorhatunk, sőt esetleg segítőkészségünkkel katasztrófát idézhetünk elő. Ezért a beavatkozást mindig megfontoltan és körültekintően tegyük, elsősegélyt is csak így nyújtsunk. Alapelv, hogy az életmentés az elsődleges.

Fontos szempont, hogy illetéktelenül ne tartózkodjunk a kárhelyen vagy a veszélyzónában, és a mentőegységek megérkezése után a mentést bízzuk az erre felkészült és felszerelt szervezetekre. Ha segítségünkre igényt tartanak, hajtsuk végre a kárhely-parancsnok utasításait.

Általános és minden esetben érvényes egyéni védelmi instrukciók nem adhatók. Hasznos azonban, ha a közvetlen kárhelyről a segítségre szorulókkal együtt mielőbb védett helyre, távolságra távozunk. Nem árt, ha a mechanikai védelem mellett, védve vagyunk az esetleges gázokkal, sugárzó anyagokkal szemben is (nem tartózkodunk szélirányban, mély fekvésű árokban, levegőtlen, tűzveszélyes, omlásveszélyes helyiségben, területeken stb.) Gyakran az arcunk előtt egy zsebkendő életmentő lehet, a veszélyes gázok belégzésété megakadályozandó.

A jelentéktelen sérüléseket, rossz közérzetet is vegyük komolyan és forduljunk orvoshoz különösen akkor, ha biológiai, vegyi, vagy sugárveszélyes káreseménynél tartózkodtunk.

A kapott utasításoknak, felhívásoknak akkor is haladéktalanul tegyünk eleget, ha nem vagyunk meggyőződve szükségességükről. Az óvatosság és a gyorsaság életmentő lehet. Figyeljük a híradásokat és kísérjük figyelemmel az eseményeket, hogy időben és megfelelőképpen reagálhassunk a változásokra. Készüljünk fel az elzárkózásra, tartózkodási helyünk elhagyására, értékeink mentésére, a létfenntartáshoz szükséges legfontosabb javak (ivóvíz, élelmiszer, ruházat, gyógyszer, iratok, tisztálkodási eszközök, stb) összecsomagolására.

Mellőzzük az indokolatlan helyzetváltoztatást, a telefon használatát, a közművek terhelését. Mindaddig maradjunk helyben, míg erre ellentétes utasítást nem kaptunk. A spontán pánikszerű meneküléssel csak újabb fokozott veszélynek tesszük ki magunkat. Az épületekben a biztonságosabb belső helyiségekben helyezkedjünk el, ahol a mechanikai sérülések veszélye a legkevesebb. Tűz, robbanás esetén éljünk a zárt ajtók nyújtotta, minimális védelem lehetőségével és készüljünk fel arra, hogy a tűz továbbterjedését megakadályozzuk (pl: az ajtó locsolásával).

A legfontosabb és minden esetben reményt nyújtó lehetőség ha végiggondoljuk helyzetünket, és a cselekvésünk lehetséges következményeit, ha nem esünk pánikba és megpróbáljuk megnyugtatni embertársainkat is.